Ugrás a tartalomhoz
Styx: Shards of Darkness poszter

Styx: Shards of Darkness

Styx, a cinikus és vérszomjas goblin tolvaj visszatér: ezúttal egy sötét szövetség nyomában járja be az árnyékokkal teli elfvárost, Köllmörtöt és a repülő hajók köré épített légi kikötőket. A Cyanide Studio lopakodós akciójátéka a szabad pályaszerkezetre épít — minden helyszín tö...

Cinikus goblin tolvaj keres alternatív útvonalat — az élőőrök közt.

2017 7.2 Metacritic 44 megtekintés

Hol érhető el?

A linkek harmadik felek által üzemeltetett oldalakra mutatnak. Megnyitásuk saját felelősségre történik.

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Kommentek

Leírás

Ahol a legtöbb lopakodós játék néma, komoly hőst kínál, ott a Styx: Shards of Darkness szándékosan vulgáris és cinikus narrátort állít a középpontba. Styx goblin tolvajként nemcsak fizikai akadályokat győz le, hanem folyamatosan kommentálja saját helyzetét — ez a narratív fogás megosztó, de kétségtelenül egyedi. A pályák Köllmört elfvárosától a lebegő légi kikötőkig terjednek, és mindegyik több, egymástól független behatolási útvonalat kínál, ami az újrajátszhatóságot valóban megteremti. A klónozási mechanika nemcsak harci eszköz: csali, felderítő és diverzáns feladatokra is bevethető, ami taktikai mélységet ad az egyébként lineáris céloknak. A Cyanide Studio nyíltan a Thief és Dishonored vonalát célozza, de kisebb költségvetéssel és jóval kevésbé kimunkált mesterséges intelligenciával dolgozik. Az ellenfelek viselkedése olykor logikátlan, ami a feszültség rovására megy — ugyanakkor a pályák fizikai szerkezetének minősége ezt részben kompenzálja. A játék vizuálisan sötét, részletgazdag környezeteket mutat, amelyek a dark fantasy esztétikát következetesen képviselik. A Nacon kiadásában megjelent cím nem törekszik műfajteremtésre, inkább megbízható, jól végrehajtott lopakodós élményt szállít azoknak, akik ismerik és szeretik a műfaj szabályait.

Kritika

A Shards of Darkness legnagyobb erénye, hogy a pályatervezés valóban jutalmazza a türelmes, megfigyelő játékost: az alternatív útvonalak nem dekorációk, hanem érdemi választások. Styx karaktere szándékosan visszataszító és vulgáris — ez polarizáló döntés, de legalább határozott hangvételt ad a narratívának, szemben a műfaj szürke főszereplőivel. A mesterséges intelligencia olykor következetlen, ami a feszültséget megakasztja; a lopakodós szériák veteránjai ezt gyorsan megtanulják kihasználni. A 72-es Metacritic-pontszám pontosan tükrözi a játék pozícióját: nem formabontó, de a műfaj tisztességes, kompetensen kivitelezett képviselője.

Röviden

Megjelenés
2017 (2017. 03. 14.)
Fejlesztő
Cyanide Studio
Kiadó
Nacon
Értékelés (Metacritic-alapú)
7.2 / 10

Műfajok

Platformok

PC

Játékmódok

Online

Kinek ajánljuk?

A Styx: Shards of Darkness elsősorban a lopakodós akciójátékok ismerőinek szól — azoknak, akik otthonosan mozognak a Thief vagy a Dishonored-féle mechanikák között, és szívesen próbálnak ki egy markánsabb, kevésbé kifinomulatlan hangvételű alternatívát. A dark fantasy esztétika és a morálisan egyértelműen árnyékos főhős azokat vonzza, akik nem igényelnek hősi narratívát. A műfaj újoncainak érdemes a könnyebb nehézségi fokozattal kezdeni.

Gyors tények

  • Fejlesztő: Cyanide Studio (Franciaország)
  • Kiadó: Nacon
  • Megjelenés éve: 2017
  • Műfaj: lopakodós akció / dark fantasy
  • Főszereplő: Styx, egy klónozásra képes goblin tolvaj
  • Platform: PC
  • Metacritic-pontszám: 72/100
  • A Styx: Master of Shadows (2014) közvetlen folytatása

Miért érdemes játszani vele?

  • A pályák több alternatív behatolási útvonalat kínálnak, így a játékstílus valóban személyre szabható
  • Styx önironikus, nyers humora markánsan elkülöníti a műfaj szürke főszereplőitől
  • A klónozás, méreg és árnyékmanipuláció kombinációja taktikai mélységet ad
  • A dark fantasy helyszínek — elfváros, légi kikötők — vizuálisan következetes és részletgazdag világot alkotnak
  • Rövid tanulási görbe, de magas mesterség-plafon a türelmes, megfigyelő játékstílushoz

Érdekességek

  • A Shards of Darkness az első Styx-játék, amelybe szövetkezési (co-op) módot is beépítettek
  • A fejlesztő Cyanide Studio korábban a Pro Cycling Manager sorozatáról és a Blood Bowl adaptációjáról volt ismert — a Styx-sorozat a stúdió legambiciózusabb akció-lopakodós projektje
  • Styx hangja és szövegírása szándékosan durva és önreflexív, ami a műfaj konvencióit paródiaszerűen kommentálja
  • A játék közvetlen előzménye, a Styx: Master of Shadows, 2014-ben jelent meg, és szintén a Cyanide Studio fejlesztette

Kiemelkedő tények

A Metacritic 72-es pontszáma a kritikusok vegyes, de összességében pozitív fogadtatását tükrözi
A Shards of Darkness az első epizód, amelyben co-op játékmód is elérhető
A Cyanide Studio francia indie stúdió, amely jellemzően kisebb költségvetésű, de műfajilag fókuszált projekteken dolgozik
A játék dark fantasy világát két sorozat-epizód alapozta meg, így a lore viszonylag kidolgozott háttérrel rendelkezik

Gyakran Ismételt Kérdések

Nem kötelező, de az előzmény ismerete segít Styx karakterét és a világ hátterét jobban megérteni. A Shards of Darkness önállóan is követhető, mivel a lényeges előzmények utalás szintjén megjelennek a játékban.
Azok profitálnak belőle a legtöbbet, akik türelmesek, szeretik a pályák megfigyelésen alapuló bejárását, és nem zavarja őket egy morálisan nem hősies, vulgáris humorú főszereplő. A műfaj ismerői gyorsabban találják meg a játék ritmikáját.
Igen, a Shards of Darkness bevezette a co-op módot, amelyben két játékos együtt teljesítheti a pályákat — ez az első Styx-játék ezzel a lehetőséggel.
A megadott adatok szerint PC-n érhető el. Az M4 streaming-kínálatában a játékkal kapcsolatos tartalmakért érdemes a platform műsorvezetőjét követni.
A kritikusok elismerték a pályatervezés minőségét és Styx egyedi karakterét, ugyanakkor az egyenetlen mesterséges intelligencia és a kisebb technikai hibák visszahúzták a pontszámot. Összességében a lopakodós műfaj kompetens, de nem kiemelkedő képviselőjeként értékelték.