Fejlesztések folynak az oldalon — előfordulhat, hogy rövid időre nem lesz elérhető, de hamar helyreáll. Köszönjük a türelmedet! 🙏
Ugrás a tartalomhoz
A Nap ereje / Solnechnyy udar (2014) poszter

A Nap ereje / Solnechnyy udar (2014)

Sunstroke

Nikita Mikhalkov 2014-es orosz filmje két idősíkot fon egybe: fehér tisztek 1920-as évek eleji fogságát és egy korábbi, Volga-gőzösön lobbanó, pár napig tartó szerelmi találkozást, amely az egyik tiszt emlékezetébe égett. A főszerepben Martins Kalita látható, mellette Viktoriya Solovyova és Anastasiya Imamova alakít. A történet Ivan Bunyin azonos című elbeszélésére és Átkozott napok naplójára épít, az orosz polgárháború elveszett világát és egy múló szenvedélyt állítva egymás mellé. A gőzös meleg nyarának könnyedsége és a tábor szürke végessége nem csupán időben, hanem érzületben is ütközik. Mikhalkov rendezése szándékosan lassú ritmusú: a Volga-panorámák és a tábor sárba taposott udvara egymást váltva rajzolnak ki egy kettős veszteségtörténetet, amelyből azonban hiányzik az a drámai feszítés, ami a közel háromórás játékidőt maradéktalanul igazolná. A két idősík váltakozása sokszor inkább szétterít, mint sűrít — a karakterek motivációi alulírottak maradnak, a dialógusok néhol ünnepélyes ürességbe csúsznak. Martins Kalita visszafogott, belülről égő játéka az egyensúlyt keresi, de a film egésze inkább hangulatra, mint drámai logikára alapoz. Mikhalkov-rajongóknak ez a mérleg elegendő; a kevésbé elkötelezett nézőnek kitartást igényel.

Egy nyári hajón fellobbanó szenvedély és egy polgárháborús tábor szürke végessége tükrözi egymást Mikhalkov kettős drámájában.

2014 3 óra Magyar szinkron 5.8 82 megtekintés

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Leírás

A film egy orosz fehér tiszt perspektíváján keresztül mutatja be, mit jelent egy rövid szerelmet és egy egész világrendet egyidejűleg elveszíteni. Mikhalkov a forradalom előtti nyár könnyedségét és az 1920-as fogság kijózanító valóságát szerkeszti párhuzamba. A mű inkább hangulati, mint cselekményes alkotás.

Kritika

Mikhalkov rendezése szándékosan lassú ritmusú: a Volga-panorámák és a tábor sárba taposott udvara egymást váltva rajzolnak ki egy kettős veszteségtörténetet, amelyből azonban hiányzik az a drámai feszítés, ami a közel háromórás játékidőt maradéktalanul igazolná. A két idősík váltakozása sokszor inkább szétterít, mint sűrít — a karakterek motivációi alulírottak maradnak, a dialógusok néhol ünnepélyes ürességbe csúsznak. Martins Kalita visszafogott, belülről égő játéka az egyensúlyt keresi, de a film egésze inkább hangulatra, mint drámai logikára alapoz. Mikhalkov-rajongóknak ez a mérleg elegendő; a kevésbé elkötelezett nézőnek kitartást igényel.

Filmzene (1)

Ne dlya menya
Nikita Mikhalkov and State Academic Kuban Cossack Choir

Streaming 88 12 hivatalos · 76 felhasználói

Magyarországon jelenleg nem elérhető legálisan. Külföldön az alábbi szolgáltatóknál nézhető — VPN-nel vagy ottani előfizetéssel hozzáférhető:

A meta4.hu egy filmes-sorozatos-játékos rajongói közösség — a tartalom megtekintéséhez a szolgáltató hivatalos oldalára navigálsz. (DSA 14. cikk)

Röviden

Megjelenés
2014
Hossz
3 óra 0 perc
Rendező
Nikita Mikhalkov
Értékelés
5.8 / 10
Eredeti cím
Sunstroke

Kategóriák

2014 IMDb 5.8 Dráma Történelmi

Rendező(k)

Kinek ajánljuk?

A film elsősorban azoknak szól, akik türelmesen fogadják a lassú, hangulati építkezést, és érdeklődnek az orosz történelem vagy Bunyin-féle irodalom iránt. Az Elégett napok vagy a klasszikus orosz arthouse — például Tarkovszkij — kedvelői otthon érezhetik magukat ebben a tempóban. Aki drámai sűrítést és gyors cselekményszövést vár, inkább más Mikhalkov-filmmel kezdje.

Gyors tények

  • Rendező: Nikita Mikhalkov, az Elégett napok Oscar-díjas alkotója
  • Irodalmi alap: Ivan Bunyin Napsütés novellája és Átkozott napok naplója
  • Műfaj: történelmi dráma romantikus szállal
  • Helyszín: Volga-folyó és egy 1920-as évek eleji fogolytábor
  • Főszereplő: Martins Kalita
  • Korszak: az orosz polgárháború utáni évek
  • IMDb-értékelés: 5,8/10

Miért érdemes megnézni?

  • Mikhalkov vizuális kontrasztja éles: a Volga napfényes fedélzete és a tábor agyagos udvara két külön világ egyazon vásznon
  • Ivan Bunyin Nobel-díjas prózájának adaptációja ritka és értékes műfaj az orosz filmtörténetben
  • Martins Kalita visszafogott, belülről izzó főszereplése megkerülhetetlen teljesítmény
  • Az orosz polgárháborút fehér oldali perspektívából bemutató filmek szűk kategóriájának egyik figyelemre méltó darabja
  • Azoknak, akik Mikhalkov korábbi munkáit ismerik, ez a film kiegészíti az orosz XX. századi traumák iránti rendezői érdeklődést

Érdekességek

  • A film Ivan Bunyin két különböző művét ötvözi egyetlen narratívában: a Napsütés novellát és az Átkozott napok forradalmi naplót
  • Bunyin 1933-ban Nobel-díjat kapott irodalomból — az első orosz szerző, aki elnyerte ezt az elismerést
  • Nikita Mikhalkov az Elégett napokkal (1994) már egyszer feldolgozta a sztálini terror korát; a Nap ereje a polgárháború korábbi traumájához nyúl vissza
  • A Volga folyó nemcsak helyszín a filmben, hanem vizuális és dramaturgiai motívum: az elválás és az eltűnés szimbóluma

Kiemelkedő tények

Mikhalkov egyetlen filmben kísérelt meg összefűzni egy szerelmi novellát és egy politikai naplót, ami szerkezeti szempontból szokatlan vállalás
A fehér tisztek fogolytáboros kerettörténete ritka nézőpontot kínál az orosz polgárháborúhoz: a veszteség oldaláról mesél
A Volga-gőzöst mint helyszínt az orosz irodalmi hagyomány az elveszett ártatlanság és a múló szabadság képeként kezeli — Mikhalkov ezt a hagyományt tudatosan mozgósítja

Ajánló

További 2014-os filmek Összes 2014-os film

Kapcsolódó tartalmak

Gyakran Ismételt Kérdések

A film Ivan Bunyin Nobel-díjas orosz író két művére épít: a Napsütés novellára és az Átkozott napok forradalmi naplóra. Nikita Mikhalkov a két szöveget egyetlen narratívában fűzte össze.
Egy fehér tisztet követünk, akinek emlékezetében egy Volga-gőzösön átélt rövid szerelmi találkozás és az 1920-as évek fogolytáborának valósága váltakozik. A két idősík egymást értelmezi: a személyes és a történelmi veszteség párhuzamosan jelenik meg.
A főszerepben Martins Kalita látható, mellette Viktoriya Solovyova és Anastasiya Imamova alakít. A filmet Nikita Mikhalkov rendezte.
A játékidő közel három óra, ami türelmes nézőt feltételez. A lassú, hangulati tempó Mikhalkov tudatos rendezői döntése, nem véletlen nyújtás.
A filmet az M4 platformon tekintheted meg. Regisztrálj, és nézd meg Nikita Mikhalkov orosz történelmi drámáját online!