Fejlesztések folynak az oldalon — előfordulhat, hogy rövid időre nem lesz elérhető, de hamar helyreáll. Köszönjük a türelmedet! 🙏
Ugrás a tartalomhoz
Párizs blues (1961) poszter

Párizs blues (1961)

Paris Blues

Ram Bowen és Eddie Cook két amerikai dzsesszzenész, akik öt éve választották Párizst az otthonuknak, és éjszakánként egy párizsi pinceklubban játszanak — Ram trombitán, Eddie szaxofonon. Az egyensúly addig tart, amíg a vonatállomáson véletlenül össze nem futnak Lilliannel és Connie-val, két amerikai turistával, akik két hét szabadságra érkeztek az óceán túlpartjáról. Ami egyszerű flörtnek indul, egyre komolyabb kérdéssé válik: Ram szembe kell néznie azzal, hogy párizsi élete menekülés-e, vagy valódi otthon — és hogy a Lilliannel való jövő mit követelne cserébe. Martin Ritt nem romantizálja a párizsi önkéntes száműzetést: Ram és Eddie világa komfortosan szűk, és a film pontosan azt mutatja meg, hogyan hasad ketté ez a komfort, amikor a szerelemnek ára van. Paul Newman és Joanne Woodward valós életbeli házaspárként játszik egymás ellen — a köztük lévő feszültség nem hollywoodian sima, hanem kopott és hiteles. Sidney Poitier figurájában a film mélyebb réteget is megnyit: Eddie számára Párizs nem kaland, hanem az Amerikában megtagadott egyenlőség konkrét tapasztalata. Louis Armstrong felbukkanása az egyetlen pillanat, ahol a film zenei és drámai szándéka maradéktalanul egybeolvad.

Két jazz-zenész Párizsban addig hitte, hogy megtalálta a szabadságot, amíg meg nem érkezett a két nő, aki hazahívja őket.

1961 1 óra 38 perc Magyar szinkron 6.7 65 megtekintés

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Leírás

Ram és Eddie Párizs éjszakai zenei életének állandó szereplői, akik számára az óceán innenső partja jelenti a szabadságot. Lillian és Connie megérkezése azonban nemcsak romantikát hoz, hanem kérdőjeleket is. A film azt vizsgálja, hol húzódik a határ karriervágy, önkéntes száműzetés és szerelemre találás között.

Kritika

Martin Ritt nem romantizálja a párizsi önkéntes száműzetést: Ram és Eddie világa komfortosan szűk, és a film pontosan azt mutatja meg, hogyan hasad ketté ez a komfort, amikor a szerelemnek ára van. Paul Newman és Joanne Woodward valós életbeli házaspárként játszik egymás ellen — a köztük lévő feszültség nem hollywoodian sima, hanem kopott és hiteles. Sidney Poitier figurájában a film mélyebb réteget is megnyit: Eddie számára Párizs nem kaland, hanem az Amerikában megtagadott egyenlőség konkrét tapasztalata. Louis Armstrong felbukkanása az egyetlen pillanat, ahol a film zenei és drámai szándéka maradéktalanul egybeolvad.

Trailer — Párizs blues (1961)

A(z) Párizs blues (1961) (1961) hivatalos előzetese. Műfaj: Dráma, Romantikus, Zene.

Filmzene (14)

Take the 'A' Train
You Know Something?
Battle Royal
Bird Jungle
What's Paris Blues?
Mood Indigo
Autumnal Suite
Nite
Wild Man Moore
Paris Stairs
I Wasn't Shopping
Guitar Amour
A Return Reservation
Paris Blues

Streaming 11 7 hivatalos · 4 felhasználói

Magyarországon jelenleg nem elérhető legálisan. Külföldön az alábbi szolgáltatóknál nézhető — VPN-nel vagy ottani előfizetéssel hozzáférhető:

A meta4.hu egy filmes-sorozatos-játékos rajongói közösség — a tartalom megtekintéséhez a szolgáltató hivatalos oldalára navigálsz. (DSA 14. cikk)

Röviden

Megjelenés
1961
Hossz
1 óra 38 perc
Rendező
Martin Ritt
Értékelés
6.7 / 10
Eredeti cím
Paris Blues

Kategóriák

1961 IMDb 6.7 Dráma Zene

Rendező(k)

Kinek ajánljuk?

Elsősorban azoknak ajánlott, akik a klasszikus hollywoodi dráma iránt vonzódnak, és érdekli őket a dzsessz kultúrtörténete vagy az 1960-as évek amerikai társadalmi feszültségeinek filmes feldolgozása. Ha tetszett a Guess Who's Coming to Dinner Poitier-féle karakterfeszültsége, vagy az Anatomy of a Murder zenei drámaisága, ez a film hasonló súlyú pillanatokat kínál, de lassabb, meditálóbb hangvételben.

Gyors tények

  • Rendező: Martin Ritt (1961)
  • Főszereplők: Paul Newman, Sidney Poitier, Joanne Woodward, Louis Armstrong
  • IMDb-értékelés: 6.7/10
  • Műfaj: dráma, romantikus, zenés
  • Ram karakterét Paul Newman trombitásként, Eddie-t Sidney Poitier szaxofonosként alakítja
  • A film Párizsban, tényleges helyszíneken forgott
  • Duke Ellington szerezte a film zenéjét

Miért érdemes megnézni?

  • Paul Newman és Joanne Woodward a forgatás idején valódi házastársak voltak — kettejük kémiája a vásznon sem játék
  • Sidney Poitier figurájában a faji szabadság és a szerelemről való lemondás közötti konkrét dilemát dolgozza fel a film
  • Louis Armstrong felbukkanása igazi dzsessz-pillanatot ad — nem cameo, hanem jelenet
  • Duke Ellington zenéje önmagában is figyelemre méltó réteg: nem aláfestés, hanem karakter
  • Martin Ritt visszafogott rendezése nem romantizálja túl az expat-életformát — a párizsi szabadság árnyoldalát is megmutatja
  • Az 1960-as évek Párizsának autentikus hangulata valódi helyszíni felvételekkel

Érdekességek

  • Paul Newman és Joanne Woodward valódi életben is házastársak voltak a forgatás idején — köztük a kémia nem színészi bravúr, hanem húsz év közös élet
  • Duke Ellington szerezte a film zenéjét, ami a dzsessz és a filmzene találkozásának egyik korai példája
  • Louis Armstrong nem statisztaként jelenik meg: jelenete dramaturgiai funkcióval bír, nem pusztán híresség-vendégszereplés
  • Sidney Poitier Eddie-je révén a film nyíltan foglalkozik azzal, hogy a fekete amerikaiak miért érezték szabadabbnak magukat Európában, mint otthon

Kiemelkedő tények

Martin Ritt neve a társadalmilag tudatos amerikai filmdrámához kötődik — Paris Blues ebbe a sorba illeszkedik
A film egyidejűleg kezel romantikus és politikai témát: az európai önkéntes száműzetés és az otthoni identitás kérdését
Duke Ellington zeneszerzői részvétele a dzsessz-közönség számára önmagában is vonzerőt jelentett a megjelenéskor
Louis Armstrong neve a plakáton a korabeli nézők számára a dzsessz hitelességét garantálta

Ajánló

További 1961-os filmek Összes 1961-os film

Kapcsolódó tartalmak

Gyakran Ismételt Kérdések

Két amerikai dzsesszzenész, Ram és Eddie már öt éve Párizsban él és játszik, amikor két turista, Lillian és Connie megzavarja megszokott életüket. A film a karriervágy, a szerelem és a hazatérés dilemmáját járja körül párizsi háttér előtt.
Paul Newman (Ram, trombitás), Sidney Poitier (Eddie, szaxofonista), Joanne Woodward (Lillian) és Louis Armstrong alakítják a kulcsszerepeket. Martin Ritt rendezésében mindenki jól meghatározott karaktert hoz, Armstrong jelenléte pedig a valódi dzsessz-világ hitelességét adja.
Párizs az 1950–60-as években valódi menedéket jelentett számos fekete amerikai zenésznek, akik otthon diszkriminációval szembesültek. Sidney Poitier karaktere ezt a történelmi valóságot jeleníti meg: számára Párizs nem romantika, hanem az egyenlőség konkrét tapasztalata.
Duke Ellington komponálta a film zenéjét, ami a dzsessz és a filmzene találkozásának egyik korai, figyelemre méltó példája.
A Párizs blues elérhető az M4 platformján. Bejelentkezés után a klasszikus filmek gyűjteményéből megtalálhatod.
Igen — a film elsősorban karakterdráma, a zene inkább hangulati keret, mint főszereplő. Ha vonzódsz Paul Newman vagy Sidney Poitier munkásságához, vagy a klasszikus hollywoodai párkapcsolati drámákhoz, a Paris Blues akkor is tartogat élményt.