Fejlesztések folynak az oldalon — előfordulhat, hogy rövid időre nem lesz elérhető, de hamar helyreáll. Köszönjük a türelmedet! 🙏
Ugrás a tartalomhoz
Hétköznapi fasizmus (1965) poszter

Hétköznapi fasizmus (1965)

Triumph Over Violence

Mikhail Romm dokumentumfilmje a náci Németország felemelkedését és mindennapjait elemzi a Vörös Hadsereg által 1945-ben lefoglalt birodalmi archívumok felvételein keresztül. A rendező saját narrációjával kalauzolja a nézőt, miközben Joseph Goebbels propagandafotóit és Hermann Göring megnyilatkozásait veti össze a korszak elnyomó valóságával. A film bemutatja Berlin utcáinak átalakulását és a tömegek manipulálását. Emellett Marlene Dietrich archív jelenlétével felidézi a totalitárius állam elől emigrálni kényszerült német kulturális elitet. Mikhail Romm nem pusztán kronológiai sorrendben mutatja be a történelmi eseményeket, hanem a hangsáv ironikus, szokatlanul közvetlen hangvételével zúzza szét a náci propaganda pátoszát. A Joseph Goebbels vezette gépezet steril filmkockáit élesen ellenpontozzák a kivégzések és az elpusztított városok rideg képei, ami leleplezi a diktatúra működését. A művész sajátos vágási technikája, amely a kimerevített képekre és az ismétlésekre épít, hatásos vizuális elemzést ad a tömegpszichózisról.

Mikhail Romm 1965-ös filmje lefoglalt náci archívumok segítségével mutatja be, hogyan képes egy diktatúra manipulálni a tömegeket és a hétköznapi embert.

1965 1 óra 22 perc 8.3 61 megtekintés

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Leírás

Az 1965-ben bemutatott történelmi dokumentumfilm a fasizmus működési mechanizmusait vizsgálja náci archív anyagok segítségével. Mikhail Romm rendező közvetlen hangvételű narrációval kíséri végig a nézőt a totalitárius hatalom kiépülésének folyamatán. A film rávilágít arra, hogyan válik az elnyomó ideológia a társadalmi mindennapok részévé.

Kritika

Mikhail Romm nem pusztán kronológiai sorrendben mutatja be a történelmi eseményeket, hanem a hangsáv ironikus, szokatlanul közvetlen hangvételével zúzza szét a náci propaganda pátoszát. A Joseph Goebbels vezette gépezet steril filmkockáit élesen ellenpontozzák a kivégzések és az elpusztított városok rideg képei, ami leleplezi a diktatúra működését. A művész sajátos vágási technikája, amely a kimerevített képekre és az ismétlésekre épít, hatásos vizuális elemzést ad a tömegpszichózisról.

Trailer — Hétköznapi fasizmus (1965)

A(z) Hétköznapi fasizmus (1965) (1965) hivatalos előzetese. Műfaj: Háborús, Történelmi, Dokumentumfilm.

Streaming

Röviden

Megjelenés
1965
Hossz
1 óra 22 perc
Rendező
Mikhail Romm
Értékelés
8.3 / 10
Eredeti cím
Triumph Over Violence

Kategóriák

1965 IMDb 8.3 Dokumentumfilm Történelmi

Rendező(k)

Kinek ajánljuk?

A film a 20. századi történelem, a diktatúrák kialakulása és a propaganda működése iránt érdeklődő nézőknek készült. Ajánlott azoknak, akik értékelik az olyan elemző történelmi dokumentumfilmeket, mint a 'The World at War' (Világháború) vagy az archív felvételeket feldolgozó egyéb háborús sorozatok. Kiváló oktatási anyag a média és a társadalommanipuláció mechanizmusainak megértéséhez.

Gyors tények

  • Mikhail Romm szovjet filmrendező egyik legjelentősebb dokumentumfilmes munkája.
  • A bemutatott jelenetek jelentős része lefoglalt náci archív felvételekből származik.
  • Maga a rendező látja el a közvetlen hangvételű narrátori feladatokat.
  • A film elemzi a Joseph Goebbels által irányított propaganda hatásmechanizmusát.
  • Az alkotást az 1965-ös Lipcsei Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon is díjazták.
  • Az IMDb-n kiemelkedő, 8.3/10-es értékeléssel büszkélkedhet.

Miért érdemes megnézni?

  • Hiteles és ritka archív felvételeken keresztül ismerheti meg a náci Németország belső működését.
  • Mikhail Romm egyedi, ironikus és közvetlen narrációs stílusa teljesen eltér a korszak megszokott propagandisztikus hangvételétől.
  • Kiválóan mutatja be a tömegmanipuláció és a politikai propaganda működését, ami ma is aktuális.
  • Láthatja, miként használta a náci államgépezet a művészetet és a kultúrát a társadalom feletti kontroll megszerzésére.
  • Történelmi és filmtörténeti alapmű a kollázs-dokumentumfilmek iránt érdeklődőknek.

Érdekességek

  • A film készítői csaknem kétmillió méternyi náci archív filmanyagot néztek át a szerkesztés során.
  • A náci párt hivatalos fotósa, Heinrich Hoffmann által készített képeket is felhasználták a filmben.
  • Mikhail Romm kezdetben egy hivatásos narrátort akart felkérni, de végül a saját, közvetlen hangú felolvasása mellett döntött.
  • A Szovjetunióban a cenzúra kezdetben aggódott a film miatt, mivel a bemutatott náci parancsuralmi rendszer sokban emlékeztetett a sztálinizmus időszakára.
  • A nemzetközi piacon a filmet több különböző címmel forgalmazták, köztük a 'Triumph Over Violence' és az 'Echo of the Jackboot' címekkel.

Kiemelkedő tények

A filmet 1965-ben mutatták be először a Szovjetunióban.
A rendező, Mikhail Romm a korszak egyik legbefolyásosabb szovjet filmese volt.
Az alkotás az archív anyagok kreatív és kritikus újraértelmezésével megújította a dokumentumfilmes műfajt.
A bemutatott archívumok között szerepelnek Joseph Goebbels és Hermann Göring saját felvételei is.

Ajánló

További 1965-os filmek Összes 1965-os film

Kapcsolódó tartalmak

Gyakran Ismételt Kérdések

A filmet eredetileg 1965-ben mutatták be. A történelmi jelentőségű alkotás azóta is a diktatúrák elemzésének egyik legfontosabb dokumentumfilmes alapműve, amelyet az M4 streaming platformján is megtekinthet.
Mivel a dokumentumfilm archív felvételekre épül, a korszak meghatározó történelmi alakjai tűnnek fel benne, mint Joseph Goebbels és Hermann Göring. Emellett a híres színésznő, Marlene Dietrich is látható a korabeli anyagokban.
A filmet Mikhail Romm szovjet filmrendező rendezte, aki egyben a narrátor szerepét is betölti. Romm közvetlen hangvételű magyarázatai teszik igazán egyedivé az M4 kínálatában elérhető művet.
A film a náci Németország felemelkedését, a propaganda működését és a hétköznapi emberek manipulálását mutatja be korabeli dokumentumok alapján. A rendező célja a totalitárius ideológia pszichológiai mechanizmusainak feltárása volt.