Ugrás a tartalomhoz
Pleasantville (1998) poszter

Pleasantville (1998)

Pleasantville

David és Jennifer egy rejtélyes televíziós távirányító segítségével bekerülnek a Pleasantville nevű kisváros fekete-fehér, ötvenes évekbeli sorozatvilágába, ahol minden nap ugyanúgy zajlik, a kosárlabdacsapat mindig nyer, és a könyvekben nincsenek szavak. Míg Jennifer a lányok vágyait és testi tudatosságát kelti életre, David a sorozat rajongójaként próbálja megőrizni az ismerős rendet. A kettejük különböző hatása nyomán a pleasantville-iek egyre-másra nyernek színt – szó szerint –, ami a városi tanács és a konformizmus védelmezői számára egyre nagyobb fenyegetést jelent. Gary Ross filmje egy fikción belüli fikció keretében teszi fel a kérdést: mi az ára annak, ha valaki kilép a számára kijelölt szerepből?

Két mai tinédzser beköltözik egy ötvenes évekbeli tévésorozatba – és puszta jelenlétükkel szétrobbantják a tökéletes kisváros rendjét.

1998 2 óra 4 perc Magyar szinkron 7.5 128 megtekintés

Streaming 44 10 hivatalos · 34 felhasználói

A meta4.hu egy filmes-sorozatos-játékos rajongói közösség — a tartalom megtekintéséhez a szolgáltató hivatalos oldalára navigálsz. (DSA 14. cikk)

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Leírás

Pleasantville egy fekete-fehér tévévilágba repített testvérpár szemszögéből vizsgálja, hogyan változtatja meg egy közösséget a kíváncsiság, a vágy és az önkifejezés. Gary Ross filmje a látványos vizuális megoldásait drámai és társadalomkritikai tartalommal tölti meg. A pleasantville-iek fokozatos kiszínesedése nemcsak metafora – a film cselekményének mozgatórugója is egyben.

Kritika

Gary Ross rendezői megoldásai közül a legmerészebb a fokozatos színesedés vizuális metaforája: nem illusztráció, hanem dramaturgiailag motivált eszköz, amely minden egyes alkalommal konkrét érzelmi vagy intellektuális eseményhez kötődik. Tobey Maguire visszafogott, belülről égő játéka ellentétet képez Reese Witherspoon szinte fizikailag érzékelhető energiájával – kettejük dinamikája adja a film valódi feszültségét. Joan Allen a konformizmus fogságában élő anya szerepében olyan pillanatokat teremt, amelyek inkább kamaradrámát idéznek, mint fantasyfilmet. A film néhol a didaxisig feszíti az allegóriát, de a fekete-fehér és a színes jelenetek technikai kidolgozottsága megakadályozza, hogy az üzenet elveszítse hitelességét.

Trailer — Pleasantville (1998)

A(z) Pleasantville (1998) (1998) hivatalos előzetese. Műfaj: Dráma, Vígjáték, Fantasy.

Filmzene (18)

Across the Universe
Fiona Apple · Across the Universe
Cachita
Juan Carlos Esquivel · Cachita (Oyeme Cachita)
My Blue Heaven
Juan Carlos Esquivel · My Blue Heaven
The Waste Land
Diamond Slim
Donna Reed Show Theme
The TV Theme Players · The Donna Reed Show
Dream Girl
Robert & Johnny · Dream Girl
Destiny
Mister Jones
Heart of my Heart
The Four Aces · The Gang That Sang "Heart of My Heart"
Mr. Blue
Pat Boone · Mr Blue
Sparkle of Love
Robin Bissell (as Bissell), Bourgeois and Bruno Coon
Be-Bop-A-Lula
Gene Vincent · Be Bop a Lula
Lawdy Miss Clawdy
Larry E Wiliams · Lawdy Miss Clawdy
Take Five
The Dave Brubeck Quartet · Take Five
Sixty Thousand Clams
Talkback
So What
Miles Davis
(Let Me Be Your) Teddy Bear
Elvis Presley · (Let Me Be Your) Teddy Bear
At Last
Etta James
Rave On
Buddy Holly · Rave On

Röviden

Megjelenés
1998
Hossz
2 óra 4 perc
Rendező
Gary Ross
Értékelés
7.5 / 10
Eredeti cím
Pleasantville

Kategóriák

1998 IMDb 7.5 Vígjáték Dráma

Rendező(k)

Kinek ajánljuk?

Pleasantville azoknak szól, akik a fantasy vagy a sci-fi keretrendszerét nem önmagáért, hanem társadalmi kérdések feltárására használt eszközként értékelik – hasonlóan ahhoz, ahogyan a The Truman Show vagy az Edward Scissorhands teszi ezt. Ajánlott azoknak is, akik szívesen figyelik, hogyan bontakoznak ki egy zárt közösség belső dinamikái külső impulzus hatására, és nem félnek attól, ha egy vígjáték drámai mélységekbe visz.

Gyors tények

  • Rendezte: Gary Ross
  • Műfaj: Dráma / Vígjáték / Fantasy
  • Megjelenés éve: 1998
  • Főszereplők: Tobey Maguire, Reese Witherspoon, Joan Allen, William H. Macy
  • IMDb-értékelés: 7,5/10
  • A fekete-fehér és a színes jelenetek keveredése a film vizuális alapkoncepciója
  • A cselekmény egy ötvenes évekbeli tévésorozat fiktív kisvárosában játszódik

Miért érdemes megnézni?

  • A fokozatos kiszínesedés mint vizuális metafora olyan dramaturgiai megoldás, amelyet kevés film alkalmaz ilyen következetesen
  • Joan Allen és Tobey Maguire alakítása két teljesen eltérő színészi iskolát képvisel – és ez a kontraszt a film javára válik
  • A film egyszerre szól az ötvenes évek Amerika-képéről és az egyéni szabadság időtlen kérdéséről, anélkül hogy kioktató lenne
  • Reese Witherspoon karaktere megtöri a tipikus 'lány a fiú mellett' sablont: Jennifer a film egyik legaktívabb változásindítója
  • A humor és a társadalomkritika aránya ritka egyensúlyban van – a komédia nem gyengíti a drámai pillanatok súlyát

Érdekességek

  • A film egyazon jelenetben kombinál fekete-fehér és teljes színes képeket, ami az 1990-es évek végén komoly technikai kihívást jelentett
  • Gary Ross maga írta a forgatókönyvet is, így a film vizuális koncepciója és a narratív szándék kezdettől fogva összhangban volt
  • Tobey Maguire karaktere, David, a Pleasantville sorozat rajongójaként jelenik meg – a sorozaton belüli sorozat önreflexív rétegeket ad a filmnek
  • Joan Allen karakterének, Bettynek az ívét sokan a film legemblematikusabb fejlődéstörténetének tartják a kritikában

Kiemelkedő tények

A Pleasantville az ötvenes évek amerikai televíziós kultúráját használja keretként, de a kérdései – ki dönthet mások életéről? – nem kötődnek egyetlen korszakhoz sem
A fekete-fehér kisváros vizuális világa tudatosan idézi az akkori sitcomok képi hagyományait, amelyekkel szemben a film saját narratívát épít
William H. Macy a konformizmus megtestesítőjeként olyan karaktert alakít, aki nem ellenség – csak sosem kapott lehetőséget arra, hogy más legyen
A film egyik alapkérdése nem az, hogy jobb-e a színes világ a fekete-fehérnél, hanem hogy ki jogosult dönteni erről mások helyett

Gyakran Ismételt Kérdések

David és Jennifer, két mai testvér, egy különleges távirányító segítségével bekerülnek egy ötvenes évekbeli fekete-fehér tévésorozat világába, ahol a kisváros minden napja ugyanúgy zajlik. Jelenlétük fokozatosan felforgatja a gondosan fenntartott rendet, és a lakók egyre-másra nyernek színt – szó szerint és átvitt értelemben is.
A film alaphelyzete könnyednek tűnik, de a társadalomkritikai és szexuális ébredéssel kapcsolatos témák miatt inkább tinédzser kortól ajánlott. Az M4-adatlapon megtalálod a korhatár-besorolást és a film további részleteit.
A kiszínesedés a filmben dramaturgiai metafora: egy-egy szereplő akkor nyeri el a színeit, amikor valamilyen valódi érzelmet, vágyat vagy felismerést él át. Nem véletlenszerű vizuális fogás, hanem a cselekmény szerves része.
A film elérhetősége streaming-platformonként és időszakonként változik. Az M4-adatlap 'Hol nézhető?' blokkja naprakész tájékoztatást ad a jelenleg elérhető legális szolgáltatókról.
A filmet Gary Ross rendezte, aki maga írta a forgatókönyvet is. Ross később olyan filmeket jegyez rendezőként, mint a Seabiscuit, illetve ő rendezte az Éhezők viadala első részét is.

Ajánló

További 1998-os filmek Összes 1998-os film

Kapcsolódó tartalmak