Fejlesztések folynak az oldalon — előfordulhat, hogy rövid időre nem lesz elérhető, de hamar helyreáll. Köszönjük a türelmedet! 🙏
Ugrás a tartalomhoz
La llorona (2019) poszter

La llorona (2019)

La Llorona

Guatemalában egy megöregedett tábornokot, akit tömeges emberölések vádjával fogtak perbe majd felmentettek, tüntetők hada ostromolja rideg kastélyának kapui előtt. A rezidencia falain belül a feleség, Alma igyekszik fenntartani a normalitás látszatát, míg a kastély személyzete megfogyatkozik. Egy ismeretlen fiatal nő tűnik fel cselédként, és megérkezésével az éjszakák egyre kevésbé csendesek. A latin-amerikanai La Llorona-legenda — a síró, gyermekeiért bolyongó asszony szelleme — lassan beszivárog a zárt falak közé, és a tábornok álmai egyre nehezebben különíthetők el a valóságtól. Bustamante nem ugrasztós effekteket vet be: a feszültség a mozdulatlanságból és a gondosan adagolt csendből épül fel, ami türelmet igényel a nézőtől, de tartós hatást hagy. María Mercedes Coroy szinte teljesen szótlanul játszik, mégis minden jelenetben ő tölti ki a teret — arcjátéka a gyász és az ítélet kettős terhét hordozza. Julio Diaz az idős tábornok fokozatosan szétomló mentális állapotát az unalom és a pánik határán egyensúlyozva adja, meglepő visszafogottsággal. A politikai allegória — a büntetlenség, a tagadás és a rég elfojtott fájdalom — nem magyarázatként jelenik meg, hanem a kép szerkezetébe van szőve.

Egy felmentett diktátor kastélyában nem a tömeg a legveszélyesebb — hanem az, aki belülről sír.

2019 1 óra 37 perc Magyar felirat 6.9 76 megtekintés

Közösségi értékelés

A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.

Leírás

Egy megöregedett guatemalai tábornokot, akit genocíd vádjával ítéltek el majd felmentettek, saját rezidenciájára zár a közhangulat és a félelem. Éjszaka ismeretlen hangok törik meg a csendet, az új cseléd titokzatos, a kastély egyre szűkebbnek tűnik. A La Llorona-legenda és a politikai valóság határai fokozatosan elmosódnak.

Kritika

Bustamante nem ugrasztós effekteket vet be: a feszültség a mozdulatlanságból és a gondosan adagolt csendből épül fel, ami türelmet igényel a nézőtől, de tartós hatást hagy. María Mercedes Coroy szinte teljesen szótlanul játszik, mégis minden jelenetben ő tölti ki a teret — arcjátéka a gyász és az ítélet kettős terhét hordozza. Julio Diaz az idős tábornok fokozatosan szétomló mentális állapotát az unalom és a pánik határán egyensúlyozva adja, meglepő visszafogottsággal. A politikai allegória — a büntetlenség, a tagadás és a rég elfojtott fájdalom — nem magyarázatként jelenik meg, hanem a kép szerkezetébe van szőve.

Trailer — La llorona (2019)

A(z) La llorona (2019) (2019) hivatalos előzetese. Műfaj: Dráma, Thriller, Horror.

Filmzene (1)

La llorona
Gaby Moreno

Streaming 22 16 hivatalos · 6 felhasználói

Magyarországon jelenleg nem elérhető legálisan. Külföldön az alábbi szolgáltatóknál nézhető — VPN-nel vagy ottani előfizetéssel hozzáférhető:

A meta4.hu egy filmes-sorozatos-játékos rajongói közösség — a tartalom megtekintéséhez a szolgáltató hivatalos oldalára navigálsz. (DSA 14. cikk)

Röviden

Megjelenés
2019
Hossz
1 óra 37 perc
Rendező
Jayro Bustamante
Értékelés
6.9 / 10
Eredeti cím
La Llorona

Kategóriák

2019 IMDb 6.9 Dráma Horror

Rendező(k)

Kinek ajánljuk?

Azoknak szól, akik a lassú, atmoszférikus horrort részesítik előnyben a jump-scare-sorozatokkal szemben — hasonló hangvételű élményt kínálhat, mint A boszorkány vagy a Midsommar. A latin-amerikai politikatörténet és a folklórmitológia iránt érdeklődőknek különösen ajánlott, de a műfajban jártas néző is megtalálja benne az értéket.

Gyors tények

  • Guatemalai-francia koprodukció, 2019
  • Rendező: Jayro Bustamante — az Ixcanul (2015) és a Temblores (2019) alkotója
  • A tábornok karaktere a valóságban perbe fogott guatemalai diktátor alakjára utal
  • A film a Tribeca Filmfesztiválon mutatkozott be 2019-ben
  • Guatemala az Oscar-díj legjobb nemzetközi film kategóriájába jelölte
  • IMDb: 6.9/10
  • Cselekménye szinte teljes egészében egyetlen kastélyon belül játszódik

Miért érdemes megnézni?

  • A latin-amerikai folklórt és a 20. századi politikai bűnöket egyedülálló módon kapcsolja össze
  • María Mercedes Coroy visszafogott, mégis borzongató alakítása hang nélkül is dominál minden jelenetben
  • Bustamante feszültségépítése nem sokkra, hanem a fokozatos bizonytalanságra épít — türelmes nézőnek jutalmaz
  • A film nyitva hagyja a természetfeletti és a pszichológiai értelmezés lehetőségét
  • A büntetlenség és a tagadás témája ritka ilyen letisztult horror-köntösben
  • Claustrofób helyszínkezelés: egyetlen épület elegendő a teljes horror megteremtéséhez

Érdekességek

  • A La Llorona Bustamante informális guatemalai trilógiájának harmadik tagja, az Ixcanul és a Temblores után
  • A tábornok karaktere egyértelműen Efraín Ríos Montt diktátorra utal, akit a valóságban is a guatemalai genocídért vontak felelősségre
  • María Mercedes Coroy korábban Bustamante Ixcanul (2015) című filmjében is főszerepet játszott
  • A film a Tribeca Filmfesztiválon debütált 2019-ben
  • Guatemala az Oscar-díj legjobb nemzetközi film kategóriájába jelölte a filmet

Kiemelkedő tények

A cselekmény szinte teljesen egyetlen helyszínre, a kastélyra korlátozódik — ez tudatos dramaturgiai döntés a klausztrofób hangulat fenntartásához
Bustamante a La Llorona-legendát nem szó szerint, hanem a politikai bűnök és a büntetlenség metaforájaként alkalmazza
A film a guatemalai polgárháború áldozatainak kollektív emlékezetére is reflektál, neve szerint nem, de képi logikájában egyértelműen
A horror és a politikai dráma ötvözése ritka a latin-amerikai filmgyártásban — Bustamante ezzel egyedi hangot talált

Ajánló

További 2019-os filmek Összes 2019-os film

Kapcsolódó tartalmak

Gyakran Ismételt Kérdések

Egy megöregedett guatemalai tábornokról, akit tömeges emberölések vádjával perbe fogtak majd felmentettek. Kastélyába visszahúzódva egy titokzatos fiatal nő érkezik cselédként, és éjszaka különös jelenségek kezdődnek — a film a La Llorona latin-amerikanai folklórlegendát és a politikai büntetlenség témáját ötvözi egyetlen zárt térben.
A karakter erősen emlékeztet Efraín Ríos Montt guatemalai diktátorra, akit a valóságban is bíróság elé állítottak az 1980-as évek mészárlásaiért. A film nem nevezi meg a figurát, de az utalások egyértelműek.
Inkább lélektani thriller és politikai dráma, amelybe a horror fokozatosan szivárog be. Bustamante elkerüli az ugrasztós jeleneteket és a grafikus tartalmat — a film a csendből és a bizonytalanságból építkezik, nem a sokk-értékből.
A latin-amerikanai folklórban ismert alak: egy anya, aki elvesztette gyermekeit, és azóta sírva bolyong. A különböző kultúrákban eltérő változatai élnek; Bustamante filmje ezt az archetípust a történelmi igazságszolgáltatás hiányának metaforájaként értelmezi újra.
A filmet az M4 platformon érheted el — a film oldaláról közvetlenül elindítható a lejátszás.