Az utolsó tangó Párizsban (1972)
Last Tango in Paris
Paul (Marlon Brando), egy felesége halálától összetört, Párizsban ragadt középkorú amerikai férfi véletlenszerűen találkozik a fiatal Jeanne-nal (Maria Schneider) egy elhagyott bérleményben a Trocadéro közelében. A kettejük között szövődő viszony első szabálya, hogy sem nevüket, sem múltjukat nem osztják meg egymással – az apartman egyfajta valóságon kívüli teret teremt. Paul a névtelenségben keres feloldozást, Jeanne azonban egy jegyességéből ismerős életbe próbál visszatalálni, és egyre nehezebb fenntartani ezt a különös egyensúlyt. Brando Paul szerepében nem alakít, hanem kibomlik – az improvizált monológok és a hosszú csendek mögött saját személyes veszteségéből merít, ami az 1970-es évek egyik legzordabb és leghitelesebb férfiportréját eredményezi. Bertolucci szűk tereket használ szándékosan: az elhagyott apartman kopár falai nem díszletként funkcionálnak, hanem Paul belső állapotaként. Maria Schneider Jeanne-ja pedig nem puszta ellenszerepe Brandónak – az ő karakterén belül zajlik a film valódi konfliktusa, miközben a hatalmi egyensúly finoman átbillen.
Két idegen, egy névtelen párizsi lakás – ahol a múlt elhagyása nem felszabadít, hanem magával húz.
Közösségi értékelés
A ti 1–10-es szavazataitok arányosan alakítják a végeredményt. Az értékelésért +12 pont jár.
Leírás
Paul, egy gyászoló középkorú amerikai és Jeanne, egy fiatal párizsi nő véletlenül találkoznak egy elhagyott apartmanban, és különös, névtelen viszonyt kezdenek. Bertolucci filmje a személyazonosság felfüggesztésének árát vizsgálja Brando egyik legszemélyesebb alakításán keresztül.
Kritika
Filmzene (1)
Streaming 61 7 hivatalos · 54 felhasználói
A meta4.hu egy filmes-sorozatos-játékos rajongói közösség — a tartalom megtekintéséhez a szolgáltató hivatalos oldalára navigálsz. (DSA 14. cikk)
Felhasználók által beküldött linkek
54
A közösségi linkek a fiókodhoz tartoznak
A kedvenceid, a műfajaid és 46 636 film és sorozat közösségi stream-linkjei mind a fiókodban gyűlnek — minden tetted számít. A linkek belépés után láthatók; egy kattintással megőrzöd, és nem veszíted el.
- A közösség stream-linkjeinek megtekintése és beküldése
- Kedvencek, figyelőlista, értékelések
- Személyre szabott film- és sorozatajánlások
Ingyenes örökre · nincs spam · nem posztolunk a nevedben · Már van fiókom
Röviden
- Megjelenés
- 1972
- Hossz
- 2 óra 9 perc
- Rendező
- Bernardo Bertolucci
- Értékelés
- 7.0 / 10
- Eredeti cím
- Last Tango in Paris
Rendező(k)
Kinek ajánljuk?
Azoknak ajánlott, akik a lassú, lélektani dráma műfaját kedvelik, és nyitottak a kísérletező európai filmnyelvere. Antonioni vagy a korai Godard munkásságát ismerők számára természetes folytatás, akárcsak azoknak, akik Bertolucci más filmjeit – például A konformistát – már látták.
Gyors tények
- Megjelent: 1972
- Rendező: Bernardo Bertolucci
- Főszereplők: Marlon Brando és Maria Schneider
- Helyszín: Párizs, egy elhagyott bérlemény a Trocadéro közelében
- IMDb értékelés: 7.0/10
- Megjelenésekor több európai országban is betiltották
- Műfaj: dráma, romantikus
Miért érdemes megnézni?
- Marlon Brando egyik legszemélyesebb alakítása – számos jelenetet részben improvizálva játszott, saját veszteségéből merítve
- Bertolucci szűk, klausztrofób tereket és közelképeket alkalmaz a belső állapotok képi megjelenítéséhez
- A film a névtelenség és az identitásvesztés ritkán feldolgozott témáját járja körül
- Maria Schneider Jeanne-ja fokozatosan veszi át a hatalmi egyensúlyt – ez a folyamat tartja fenn a feszültséget
- Az 1970-es évek európai artmozijának egyik legtöbbet elemzett és vitatott alkotása
Érdekességek
- Marlon Brando számos jelenetet részben improvizálva játszott, saját személyes fájdalmából merítve a szövegeket
- Az olasz bíróság obscénitás vádjával ítélte el a filmet, és Bertolucci jogi következményekkel szembesült hazájában
- Maria Schneider évtizedekkel a forgatás után nyilvánosan arról nyilatkozott, hogy egyes jelenetekről nem kapott megfelelő előzetes tájékoztatást
- A forgatás helyszíne egy valódi párizsi apartman volt a Trocadéro közelében, a 16. kerületben
Kiemelkedő tények
- Brando Paul szerepét részben improvizálva alakította, személyes gyászt víve a kamera elé
- A film megjelenésekor Olaszországban több éves jogi csatározást váltott ki
- Az egyetlen apartman dramaturgiai elemként működik Bertolucci kezében, nem pusztán díszletként
- A film az 1970-es évek egyik legvitatottabb és legtöbbet elemzett európai mozgóképe
